10. Fejezet ~ Érzelmek

Sziasztok!

Íme az új fejezet.

A cím ismét csak magába foglalja a fejezet lényegét  :)

Reméljük tetszeni fog :)

Jó olvasást! :)

Alice szemszöge:




Szombat reggel Jasper elég fura volt.
- Mi nyomja a szíved Jasper? - kérdeztem félénken - Nem tetszik a ház?
- Tökéletes. - mosolygott. - Inkább Violet aggaszt.
Ohh megint ez az érzés. Féltékenység...
- Jaj Alice. - veregette meg mellette az ágyat. - Csüccs ide. Violet hazugsága aggaszt.
- Hazugsága? - kikerekedtek a szemeim miközben leültem mellé. - Szóval utál? - hajtottam le a fejem. - És meg akar minket ölni?
- Nem dehogy. Az volt a hazugsága amitől fél. Na jó volt benne igazság, de nem az volt a fő baja.
- Akkor mi?
- Inkább ki. Violet fél Damon-től. Akkor áradt belőle a fagyos félelem amikor kimondtam az ő nevét. Egyértelmű, hogy tett valamit a lánnyal.
- De mit?
- Kiderítjük. Ígérem. - mosolygott.


Hétfő reggel korán keltem. Bocsánat. Keltünk.
- Nem fogunk így túl korán beérni a suliba? - mosolygott rám Jasper, a szomszédos ágyból.
- Meglehet. - mosolyogtam vissza.
- És ha már ilyen szorgalmas kora kelők vagyunk mit fogunk csinálni?
- Esetleg ha szépen mosolygok, elkísérhetnél Violet elé, ha csak nem beszéltél meg valami más programot a fiúkkal, 8 óra előtt.
- Nincs programom. Szívesen elkísérlek. De én elmentem a fürdőszobába - elindult az ajtó felé, majd én vámpírgyorsasággal befutottam elé. Ránéztem. Testünk szinte majdnem teljesen összeértünk. Kicsit belepirultam.
- Lányoké az elsőbbség. - mosolyogtam elégedetten.
- Hát de naaa... A lányok mindig órákat töltenek bent...
- A pasik mindig ennyit nyavajognak? - húztam fel viccesen a szemöldököm.
- Menjél de siess. - játszotta Jasper a megsértődött kisfiút. Olyan édes volt.
- Gyors leszek drágám. - kacsintottam. Kinyitottam az ajtót. - Akár egy vámpír. - vigyorogtam.

*Később*

- Akkor megyünk Violet elé? - kérdeztem meg Jasper-t, amikor leraktuk a cuccot.
- Menjünk. - mosolygott Jasper és belekaroltam.
- Mi a baj Alice, olyan nyugtalan vagy, nem... nem szoktál ilyen lenni. - kérdezte félénken Jass.
- Igen. Carmen elüldözi Violet-et a helyéről, mert a tanárral akar enyelegni...
- Ácsi kicsim melyik óráról beszélsz?
Kicsim?! Áh, imádom, amikor így becézget.... :D
- Jam bocsi. Irodalmon a töri tanár jön be helyettesíteni és valami filmet nézünk.
- Hát de nincs is annyi szabad hely. Tudod mit Alice? Elülök mellőled. Hozzá csapódok a fiúkhoz, hogy Violet melletted ülhessen.
- Ó de édes vagy. - mosolyogtam, majd előre néztem és igen elmosolyodtam. - Jé ott egy meglepődött Violet. - integettem neki.


Óra előtt megállt a padom előtt Viol.
- Száműzve vagyok – sóhajtotta Violet. Na végre már azt hittem sose jön ide.
- Én pedig magányos. Gyere, összeillünk! – mosolyogtam rám. Viszonozta a gesztust. Lerakta a cuccait, majd visszafordult hozzám.
- Egy perc és jövök. Sürgősen.. öm.. ki kell osztanom valakit, de nemsokára jövök! – hadarta el, majd elment.
- Ne menj... - próbáltam megállítani, de a lábam beleakadt a székbe. - KI...
Hogy az a... Most össze fogja téveszteni Damon-t, Stefan-nal. És a tanár? Jasper meg hol van? Szólnom kéne neki, hogy üljön vissza, mert mellém nem fog beülni a tanár. Az lehetetlen. Gyorsan lepakoltam a székre Violet cuccát. Ahogy végeztem a tanár be is jött, hogy beállítsa a kütyürét.
- Szabad ez a hely? - kérdezte a tanár "bájos" mosolyát bevetve, miközben a vállam simította meg. Hirtelen elárasztott a félelem.
- Amint látható éppenséggel foglalt. - nem csak neki van bájos mosolya.
- Oh, foglaltad nekem milyen édes vagy. - Chh, anyád!!!
- Nem! Itt Violet ül, - mondtam kissé dühösen, mire hirtelen megtorpant, de mosolyogva fojtattam. - de ott van egy szabad hely. - mutattam a Carmen melletti helyre. Carmen furán nézett rám, de amikor észrevette, hogy a tanár leül mellé, valami köszönöm féle volt a szemében. De csak féle...
A becsengőt se hallottam, és csak üveges tekintettel meredtem előre. Nagyon kicsi hiányzott, ahhoz, hogy a tervem kudarcba fulladjon és a tanár üljön mellém. A másik dolog meg csak az, hogy, miért féltem, amikor hozzám ért? 


Szünetben kimentünk az udvarra Jasper-rel és Violet-tel, szendvicset ettünk és beszélgettünk. Én kicsit feszélyezettnek tűnhettem ez az esett után, míg Jasper nem kicsit idegesnek. Majd a távolban megláttam Damont.
- Én kezdek fázni, bemegyek – Ezek szerint Violet is meglátta őt.
- Fél. - fújta ki magát Jasper.
- Damon?
- Most már 100%-ig biztos.
- Utána megyünk?
- Ezt a két falatot még lenyelem és mehetünk. 
Úgy is tettünk. A nap folyamán semmi érdekes nem volt.

*Otthon*

Elmentem zuhanyozni. Egy ilyen nap után, rám fér a pihi. Amikor elindultam az ajtóra felakasztott köntösömért, hirtelen kinyílt az ajtó, és Jasper lépett be. A póló már nem volt rajta, iszonyat jól nézett ki.  Szemei lassan a melleimre csúsztak, mivel éppen a földet nézte.

- Jaj bocsi Alice nem tudtam hogy itt vagy! - hadarta Jasper kikerekedett szemekkel, miközben én zavaromban eltakartam a mellem és hátat fordítottam neki.

- Semmi baj. Szólnom, vagy üzennem kellett volna, hogy bent vagyok. Hiszen nem tudhattad. Még a víz sem folyt és nem szokásom zajt csapni. - hajtogattam miközben a hideg végigfutott a hátamon. Megijedtem. De mitől is?

- Nekem meg kopognom kellett volna. Bocsi már megyek is ki. - lépéseiből levettem, hogy az ajtó felé indult el. Nem engedem! Elég volt!

- Ne. - eresztettem le a karom. - Ne menj kérlek. Azt szeretném, ha megölelnél.

- Most? De hát... - nyelt egyet. - nincs rajtad póló. - istenem olyan édes.

- Nem baj én, megbízom benned.

- Most jó? - hátamon éreztem a mellkasát és kicsit megremegtem.

Karjai előre csúsztatta és átölelt. Lassan, de biztosan elkezdte csókolgatni a nyakam, közben a hasam simogatta. Én átkulcsoltam a kezét és feljebb toltam. Tudtam, hogy vágyik rá és akarja. Na meg nekem is elég volt, hogy ilyen közel van hozzám még is olyan távol.

- Alice. - szólalt meghirtelen.

- Mi a baj Jasper? Talán nem akarod?

- De... én.. persze.. hogy... akarom, de nem lesz ez... neked korai?

- Nem. - feleltem. - Amúgy meg, megbízok benned. - megfordultam

Pár másodperc csend után Jasper lassú szerelmes csókot adott nekem. Istenem, ahogy csókol egyszerűen mesés. Jesszus, magam se tudom mi ütött belém de olyan erő ragadott el, amivel eddig még sose találkoztam. Vágy. Szerelmi, tenni akarás vágy. A tenni akarás vágya! Eltoltam Jasper-t az ajtó felé és nekinyomtam a falnak, majd mielőtt bármit mondhatott volna megcsókoltam. Jasper kinyújtotta a karját.

Persze tetkók nélkül és parókákban :D Alice-ként és Jasper-ként, kell elképzelni :)

Kicsit később a lábam átfontam a dereka körül, ő pedig a fenekemnél kicsit megemelt. És most hogyan tovább? Nem vagyok felkészülve a továbbiakra. Azt hiszem. Az intézet miatt nem túl sok mindent tudok az intim kapcsolatról. Sőt...

- Alice. -  szólalt meg Jasper. Még mindig az ölében voltam, lábam átkulcsolva, s a fenekemnél fogva tartott, hogy nehogy leessek. - Te félsz. - mondta meglepődve.

- Nem. Én nem félek semmitől. - csókoltam meg ismét. - Szeretlek.

Jasper lefektetett a fürdőszoba padlójára és minden létező szabad felületet végigcsókolt. Néha felnyögtem az élvezettől, de kicsit féltem, hogy leveszi a nadrágom is. De nem tette.

- Én eddig mennék, ha nem bánod. - dőlt le mellém.

- Nem bánom. - sőt mondhatni megnyugodtam, amit nem kis valószínűséggel Jasper is megérzett és elmosolyodott. Fejem a mellkasára raktam. 

Pár perc múlva, mondtam neki, hogy szeretnék zuhanyozni, mire ő mosolyogva kiment az ajtón. Lezuhanyoztam és kimentem.

Szóval, mi a véleményetek? 

Hogy tetszett? 

Komiknak nagyon örülnénk :)

Puszi: Alice és Violet