II. bónusz fejezet ~ Újabb terv

Sziasztok!

Az elmebetegeknek mindig van egy tervük. 
Hogy ez mennyire igaz. Elsőnek Damon-nek, majd Edwin-nek is volt egy terve -igaz kudarcba fulladt- és most Henry Holmes következik a tervcsinálásban...

Jó olvasást! :)

Puszi: Alice & Violet

Mesélő szemszöge:
Hétfőn Edwin ismét beszélgetésre hívta Henry-t.


- Végre megvan a bizonyíték, Alice ellen.
- Nincs – ült le Henry.

- Miért is? Hisz te magad vagy a bizonyíték… Meg a pad, ahogy befordult, és lángra lobbant – emlékeztette őt Edwin.

- Nem tudom, miről beszélsz. A felemelő, édes csók után semmire nem emlékszem.

- Semmire? – csodálkozott Edwin.

- Csak arra, hogy ellépek tőle, és hirtelen minden sötét lesz. Semmi többre nem emlékszem – gondolkodott el Henry.

- És arra, hogy fut és befordítja a padot? Utána meg meggyullad, és szólsz nekem, hogy hozzam a poroltót? Semmire?

- Egyszerűen semmire. Onnantól emlékszem újra, hogy kilépek a suliból.

- Biztos emlékezet-törlő ereje van – csapott az asztalra Edwin. – Rohadjon meg.

- Ja. Biztos – forgatta a szemeit Henry. - De nem azt mondtad, hogy nem hat rám, ha verbéna van a szervezetemben? – emelte fel a fejét.

- De. Igazad van.

- Tudom.

- Na és mi van a boszival?

- Fáj a fejem és fura álmom volt. Kétszer megláttam Violet arcát és egyszer Damon-ét.

- Damon vámpír, azt tudjuk. Tegyük fel, hogy Violet boszi. Vámpír-boszi barátságból sosem sül ki semmi jó.

- Szerintem köztük már több van. Főleg, hogy ma láttam őket nem is egyszer smárolni.

- De viszont, ha Violet mégsem lenne boszi, akkor Damon nagy veszélyt jelent rá.

- Ezt csak bízd rám, Edwin. Kiderítem. Már van is egy tervem.

- Terved?

- Igen.

- Törvénybe ütközik?

- Kicsit talán… De ha nincs rá bizonyíték, nem tehetnek semmit.

- Mire gondoltál Henry?

- Boszirablásra.

- Boszirablás? Ez inkább Földmentés, mintsem törvénysértés.

- Mondd ezt a rendőröknek, ha minden rosszul sül el.

- Bízok benned, hogy nem. Na meg persze a kapcsolatom a rendőrséggel segíthet neked, hogy ne legyen semmi bajod, ha rosszul sülne el a terved.

- Köszönöm. Kezet rá.

Edwin és Henry kezet fogtak. 

Edwin Harrison szemszöge:

Amikor Henry kollegám azzal a hírrel jött vissza, hogy a boszijelöltet öleli a vámpír csajszi egyből éreztem: közbe kell avatkoznom. De persze a feleségem megállított.

- Drágám tudnál szólni Elizabeth-nek, hogy kerestem?

- Persze, de…

- Köszi, mondd már meg neki, hogy a fizikaszertárban leszek, ott megtalál.

- Rendben megmondom, de…

- Köszi. Ja és még valami, ma meddig is leszel?

- Hat órám van, de…

Sietek a rohadt életbe…

- Nekem hét, akkor megvársz?

- Meg persze.

- Köszi. Megyek, ja és el ne felejts szólni…

- Elizabeth-nek tudom… Nem felejtek.

Henry halkan nevetett.

- Ez nem volt vicces – tettem fel a szemüvegem.

- Fura – mosolygott. – Szerintem meg az volt.

Csak a szemem forgattam, majd kiléptem a tanáriból. Láttam, hogy tényleg egymást ölelik, de Alice sír. Végtelenül boldog voltam, hiszen úgy látom, hogy ő a könnyen sebezhető, ezáltal hamar kinyírható vámpírok közé tartozik. De Jasper… Ő az a fajta, aki a saját életét is feláldozva megvédené a tündérbaba életét. Hamar kinyírhatom őket. Ha Henry elintézi a boszit, akkor nekem tényleg gyerekjáték lesz kinyírni ezt a két dögöt…