2. Könyv - 1. Fejezet ~ A táncest

Üdv nektek Földlakók! ;)

Reméljük, jól telt a téliszünetetek és a félévi bizi is elfogadhatóra sikeredett!

Nos, egy biztos...

VISSZATÉRTÜNK!

:)

Meghoztuk a második könyv első fejezetét. Mint, ahogy írtuk is az utolsó fejezetnél "Ez a könyv pörgősebb lesz!" És nem csak, hogy pörgősebb, de talán még esemény dúsabb is... ;)

Na és persze, az új könyvhöz, elengedhetetlen az új kinézet. :D

És akkor most röviden az új fejezetről: Téli szünet előtti, kis karácsonyi bál. 

Mindenki elvárná, hogy az év utolsó bulija csupa öröm és móka legyen, de hőseinknél, ez még véletlenül sem lesz így...

Jó olvasást!

Puszi: Alice és Violet

*2010. December 21. Kedd*

Alice szemszöge:

El sem hiszem, hogy már december van, és ma volt az utolsó tanítási nap. Körülbelül két és fél hónap telt el a harc óta. Azóta Edwinék is másképp néznek ránk. Hol az ölési vágy csillan meg a szemükben, hol éppen azzal szembesülnek, hogy még igen is élünk, hol egyszerűen csak átnéznek rajtunk, hol pedig csak közömbösek velünk.

 Henry Holmes például töri versenyre akarta vinni Violet-et, de végül nem vitte el. Vagy kiment a fejéből, vagy pedig úgy döntött, mégse viszi, hisz mégis csak egy boszi… Edwin Harrison pedig egyszerűen csak próbál megbirkózni azzal, hogy nem sikerült megölnie minket, ami meg kell hagyni, elég nehezen megy neki!

 Na de váltsunk témát, hiszen mindjárt kezdődik a karácsonyi táncest.

- Hölgyem, mehetünk? – jelent meg kitartott kézzel Jasper.
- Amint felhúzza nekem hátul a cipzárt – mosolyogtam és hátat fordítottam neki.

- Szívesen – mondta, és felhúzta a cipzárt, közben pedig összecsókolgatta a nyakam és simogatott.

- Jass – fordultam vele szembe. – El fogunk késni, ha így folytatod!

- De olyan szép vagy! – csókolt meg.

- De Violet már vár – sóhajtottam.

- Na jó, menjünk.

Jasper ölbe kapott és vámpírgyorsasággal teremtünk az iskola előtt, és a kis boszink mögött, aki egyből meg is fordult.

- Késtetek! – mondta komolyan, majd elmosolyodott.

- Ez rágalom – öltöttem rá nyelvet.

- Te jöttél túl korán – mosolygott Jasper, majd megpördítette Violet-et.

- Nincs igazad. 19:45-re beszéltük meg a találkozót és most 19:47 van.

- Az csak két perc – öleltem meg jó szorosan a boszim, aki egyből vissza is ölelt – Szeretlek – adtam neki egy puszit az arcára.

- Bocsánatkérés elfogadva – öltött nyelvet majd adott egy puszit.

- Én is így gondoltam – ölelte meg Viol-t Jass is.

Bent még beszéltünk egy kicsit, majd az igazgató jelenléte elcsendesített minket.

- Ez a mai este több okból is különleges – mondta mosolyogva a mikrofonba. – Nemcsak az utolsó tanítási nap a téli szünet előtt, nem csak a karácsony megünneplése... a téli bál régi hagyomány is az iskolánkban. Arról nem is beszélve, hogy focicsapatunk ebben a félévben verhetetlen volt. – Erre persze kitört a nagy éljenzés. – Át is adom a szót a csapatkapitánynak, Jeremy Gilbertnek. Nektek pedig továbbra is jó szórakozást – búcsúzott el.
- Köszönöm, igazgató úr – lépett a mikrofonhoz Jeremy. – De egységben az erő, a csapatunk nélkül nem ment volna. És persze a szurkolóink nélkül sem – kacsintott egyet Violet-re, a boszi pedig elnevette magát.
- Oh. Emlékszel, eleinte a francért sem értettem, minek álltál be hajrálánynak... - fordultam Viol felé. - de azt hiszem, kitisztult a kép... – szélesedett ki a mosolyom.
- Menj már – fejelt a vállamba viccesen.
- Ugyan, kár tagadni – jelent meg Elena a remek illatával. – Az öcsém odavan érted.
- Nem is... – fújta fel a pofiját Violet, de azért kipirult.
- A tested elárul, szivi... – nevettem fel, de abbahagytam, mert rájöttem, hogy ki is mondta ezt… A franc essen beléd Alice! – Te jó ég, ne haragudj.
- Nem, semmi baj – rázta meg a fejét a boszi. – Csak meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy pont te fogsz nekem Damon Salvatore-t idézni. – Én se…
- Bocs, hogy közbeszólok, mikor az exedről beszélgettek – bökte oldalba Elena, az én megmentőm. (^^) – De a jövőbeli pasi jelölted ott jön – biccentett Jeremy felé. Violet kiöltötte a nyelvét, majd megölelte Jeremy-t, hogy gratuláljon.

~*~

- Jasper! – bújtam ki szerelmem mellkasából a látomásom után.

- Baj van? – kérdezte és a fenekemnél visszahúzott magához. Felsóhajtottam.

- Henry fel akarja kérni Violet-et táncolni, úgy kb. két-három tánc múlva, mert utána megy el. De azért még is csak a vadásza. Nem kéne, hogy táncoljanak…

- Ne aggódj ott van neki Jeremy. Már jó ideje táncolnak – mosolygott ravaszan Jasper.

- Igaz – csókoltam meg.

- Halihó! – jelent meg mosolyogva Violet – Upsz, bocsánat – mondta, amikor elváltam Jass-től. – Nem láttam, hogy éppen… Zavarok. – Elpirultam.

- Nincs baj, de hol hagytad a lovagod?

- Elindult haza.

- Máris?

- Bocsi skacok, de én meg Jeremy hazamegyünk, további jó szórakozást – mondta Elena.

- Semmi baj, sziasztok – öleltem meg őket – és köszi. Jasper, csinálj valamit. – rángattam meg az ingét – mert jön Henry.

- Violet, táncolsz majd velem? – kérdezte Violet felé fordulva Jass.

- Persze Jasper, mikor? – mosolygott a boszi, majd a DJ berakott egy lassú számot.

- Ezt biztos az a számító dög intézte el… - suttogtam

- Violet felkérhetnélek egy táncra? – jelent meg mellettünk az emlegetett barom Henry.

- Egy mire? - akadt ki Violet, majd Jasper magához rántotta őt..

- Bocsánat, de ez a tánc már nekem van ígérve - mondta komolyan a szöszim.

Ja, és ilyenkor ne legyek féltékeny mi? :D

- Akkor majd legközelebb – mosolygott Henry.

Csalódott. Ez jó. 

- És te? – kérdezett rám.

Ugrottam egyet. Mi vaaan?

- Köszönöm, de inkább nem.

- De hát most nincs párod – vigyorgott.

- Nem kell feltétlen párban táncolni. – „Baszd meg.” mosolyogtam.

- De ez egy keringő szám ha nem tévedek.

- Ó szóval tudja, hogy milyen az a szám amit berakatott a szőke csajjal?

- Miről beszélsz baba?

- Fogja be! - morogtam rá.

Éppen el akartam indulni, de ekkor hirtelen magához rántott. Azt hittem, hogy rosszul leszek a cigaretta füsttől, de hirtelen teljesen más történt. Holmes kipördített, majd ismét magához húzott. Kibújtam a karmai közül és felnéztem rá, egy gyilkos pillantással.

- Már bocsánat, de nálam a nem az nemet jelent! – ordítottam túl a zenét.

„Ezt még megbánod.”- hallottam halkan sziszegni Holmes-t. Tudatni kéne vele, hogy hallom, amit mond?! Á nem. Így élvezetesebb a játék... Gyorsan átszambáztam Jasper-hez és Violet-hez. Helyesbítek, csak szambáztam volna, de beleütköztem Elizabeth Miller-be, az ofőmbe.

- Upsz, bocsánat – néztem rá ijedten. – Nem áll szándékomban így zárni az évet – mosolyogtam, miközben extra megértő szemeket kaptam cserébe.

- Én megbocsátok – mosolygott és a vállamra rakta a kezét, én pedig megnyugodtam. – De azért ne boríts fel mindenkit, mert ők nem biztos, hogy ilyen megértők lesznek – mosolygott.

- Ez igaz. Köszönöm. További jó szórakozást – indultam tovább.

- Amúgy ki elől menekülsz?

- Holmes tanár úr elől.

- Akkor azt hiszem én is a másik irányba megyek – mosolygott, és elindult – Érezd jól magad Alice.

- Köszönöm – szambáztam tovább, mire nekimentem Stefan-nek.

- Táncolsz velem? – kérdezte mosolyogva.

- Ezer örömmel – tartottam ki a kezem és elmosolyodtam.

 De Stefan arcára hirtelen leírhatatlan fintor ült, amikor megpörgetett.

- Miért van olyan szagod, mint Holmes-nak? – kérdezte hirtelen undorodva.

- Röviden: Nem hagytam neki, hogy Violet-tel táncoljon és ezért magához húzott, majd egy kis idő múlva kipördített. Átszállt rám az illata – grimaszoltam.

- Szóval táncoltál vele? – húzta össze a szemöldökét.

- Ő táncolt velem… Én mondtam neki, hogy nem akarok, de ő magához húzott – grimaszoltam újra. Stef csatlakozott ehhez a reakcióhoz. – De utána leordítottam, hogy nálam a nem az nem. – vigyorogtam.

- Ügyes vagy – ölelt meg, mivel a zenének pont vége lett.

- Oh, köszönöm – öleltem vissza.

Majd táncolni kezdtünk, és a fejem ráhajtottam. Amikor vége lett a számnak megkerestem Jasper-éket, de csak Elenába botlottam.

- Hát te? – öleltem meg, de ő csak grimaszolt. Most WTF? – Nem mentél haza?

- De, csak átöltözni mentem haza – felelte.

- Hát értem, akkor jó szórakozást.

„Hát ez könnyen ment” – hallottam meg, de már nem kérdeztem rá, mert Jasper kapott el egy csókkal. Hm…

- Na és hol hagytad a boszit?

- Elment puncsért.

- Reméljük ott nem támadja le … Damon – mutattam hirtelen az asztal felé, ahol ketten álltak, mögöttük Carmen tyúkjaival. A helyzet nem tűnt rózsásnak. Mit csinált az a barom?!

- Mi? – értetlenkedett Jasper, de ekkor láttam, hogy Violet - miután egy hatalmas pofont adott Damon-nek - kifut az épületből.

- Azonnal jövök – mondtam, és kifutottam Viol után. – Violet! – kiáltottam utána.

Barátnőm kipanaszkodta magát nekem, amit megértve fogadtam, majd lenyugtattam és visszamentünk. Elena érdekesen vizslatott minket a távolból. Hajh, nem értem ezt a lányt. Az este már nagyon a vége felé közeledett, szóval Miranda – a bemondó lány – le is állította a zenét.

- Egy kis figyelmet szeretnék kérni! –  szólat meg. – Ma este is lehetett szavazni a bálkirály és bálkirálynő címre. És engem illet az a megtiszteltetés, hogy kihirdessem a győzteseket. Szóóóval figyelem. A ma este győztesei: Damon Salvatore és Alice Cullen.

 Óriási tapsvihar tört ki majd Holmes-ra pillantottam, aki igen csak elégedetten mosolygott és tapsolt. Ácsi, ez nem elment már???

- Én nem is neveztem erre a versenyre... Én ezt nem vállalom be – motyogtam.

- Erre nem is kellett nevezni, ezt a közönség választja meg, és te nyertél, szóval nyomás táncolni – vigyorgott Henry Holmes.

- Jól van, na... – néztem rá dögölj meg nézést rejtve a mosolyom mögé.
Felmásztunk faszfej urasággal a színpadra, és hagytam, hogy Miranda a fejemre rakja a kis bizsu diadémot. Még álszentül mosolyogtam is hozzá.
- Tapsot nekik! - mondta Henry a mikrofonba. De lerúgnálak onnan, baszd meg...
 A nép tapsolni kezdett, majd beindult egy lassú zene.
- Az első tánc a királyi páré, de utána bárki csatlakozhat - búgta nyájasan Henry.
Damon felém nyújtotta a kezét, amit egy gyilkos pillantással fogadtam el, majd lesétáltunk a tánctérre, ahol a diákok körbeálltak minket.
- Lám-lám, a kis futó királynői babérokra tör - vigyorgott Damon.
- Hidd el, inkább lennék a huszárom karjaiban, mint hogy a beképzelt király karjaiban... - fújtattam válaszul a vigyorára.
Damon éppen felelni akart, de nem szólalt meg, mert egy érdekes beszélgetés csapta meg a fülünket.
"- Mire volt ez jó Henry? - kérdezte Elizabeth.
- Miről beszélsz Liza? - kérdezett vissza nyájasan Holmes.
- Ne tettesd. Miért tetted?
- Miért? Nem szépek együtt?
- Neked ez most miért jó?
- Most miért? Megígértem neki, hogy megbánja, mert nem táncolt velem...
- De miért pont az utolsó szám?
- Ez a legalkalmasabb időpont.
- Elmebeteg vagy és kész!"
 Damon elmosolyodott.
- Egy vadász bosszúja. Éltem már meg rosszabbat is.
- Chh, nyomorék - vigyorogtam.
- Most miért? - vigyorgott továbbra is. - Valld be, hogy még velem táncolni is jobb annál, mint amikor kommandós vadászok akartak szétlőni minket - pördített ki, majd vissza, keze pedig a hátamra simult.
- Nem is tudom - motyogtam.
- De én igen - vigyorgott önelégülten.
- Ch, amúgy meg miért vagy olyan bunkó, hogy letámadod Violet-et? - kérdeztem. Ő hirtelen elgondolkodó fejet vágott.
- Nagy volt a kísértés... ha nem tudnád, két és fél hónapja gyűlöl engem a drágám. Ennyi járt.
- Óh, szóval a kis kurváid már nem elegendőek? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem tartok... semmiféle kurvákat - komorodott el Damon. - Én szeretem Viol-t. Még ha nem is hiszed.
- Ja persze... Ne csodálkozz, ha nem hiszek neked. Te érted el azzal, hogy hazudtál. Na meg minek hinném el? Te mondtad, hogy nincsenek érzéseid!
- Te meg azt, hogy nem hiszel nekem... - vonta meg a vállát. - Egyébként nem aggódok én amiatt, hogy te mit hiszel, baba. Tudom én, milyen vagy. Már eldöntötted, hogy én vagyok a rossz, a gonosz, akit gyűlölni kell, hát rajta. De én sosem akartalak megölni... legfeljebb titokban - mosolyodott el. - És ez több, mint amit Edwin Harrison valaha is tett.
- De röhögtél volna miközben kinyír... - húztam össze a szemem, majd arra lettem figyelmes, hogy tejesen magához húz. Mi a franc?
- Ha csak egyetlen pillanatra a helyembe képzelnéd magad... - suttogta a fülembe. - Ha Jasper teljes szívéből gyűlölne és eltaszítana, miközben te megőrülsz érte... még akkor is, ha te szúrtad el... te sem bírnál tovább lépni. - A fülem mögé simított egy tincset. - És ha én lennék a helyedben... azzal az idegesítő jellemmel... - nevette el magát. - Én folyton azért hibáztatnálak, mert embert öltél... mert azt már nem moshatod le magadról. Szóval, babuci? Tényleg én vagyok az ellenséged, minden rossz okozója? - nézett mélyen a szemeimbe.
Igaza van, nem ő az ellenségem, de ezt sose fogom neki beismerni... 

- Miért akarod, hogy sajnáljalak? Miért akarod, hogy elhiggyem, hogy szereted? És miért nincs már vége ennek a zenének???
Jasper felé fordultam, aki észrevétlenül leállította a zenét az erejével.
- Mi a franc? - szólalt meg a síri csend után Holmes.
- Akadt egy kis technikai malőr, de intézkedünk - mondta Miranda.
 Én ismét Damon felé fordultam.
- Nem kérem, hogy sajnálj - grimaszolt. - Nem akarom, hogy higgy nekem, ha nem akarsz. Annyit szeretnék, hogy végre belásd, nem én vagyok az ellenséged. Én többé nem jelentek rátok veszélyt. Ennyi - sétált el egy vállrántással.
- De! - löktem utána. Még ha nem is gondoltam komolyan...

***

Az est végénél, mikor elbúcsúztam Violet-től, fáradtan öleltem meg Jasper-t.
- Mehetünk végre? - pislogtam rá.
- Ahogy kívánod - mosolygott, majd csókért hajolt volna, de...
- Alice! - hallottam Elena hangját. Ő még itt van?? Kíváncsian fordultam hátra. - Nem akarok zavarni csak... van egy perced?
- Barátokra mindig van - mosolyogtam, majd félrevonultunk.
- Szóval... mint barátnőd kérdezem... minden rendben van köztetek Jasper-rel?
Ez ilyenkor mit kap? Pont reggel gratulált...
- Mennyit ittál? - kerekedtek ki a szemeim.
- Hé, drágám, én színjózan vagyok, ellentétben veled... Kissé megrészegültél a táncparketten, ahogy láttam...
- Mi vaaan? - fújtam fel az arcom - Tudod, hogy utálom...
- Nekem valahogy nem ez jött le... - mosolygott ravaszul. - De nyugi, semmi baj, én megértem... hiszen hahó, Damon-ről beszélünk... a szexibb Salvatore-ról...
- Jól van Elena, szerintem nem ártana neked egy szemüveg, vagy valami lázcsillapító, vagy józanodásra valami, mert hogy nem vagy magadnál az biztos...  Vagy máris április elseje van?
- Istenem, ne légy már ilyen álszent kis liba... hányszor döntött meg?
Ez hülye...
- Ki? Kit? - értetlenkedtem és ügyeltem, hogy ne lökjem el Elenát egy óriási telekinetikus erővel.
- A Szűz Máriát, kit? - forgatta meg a szemeit, majd csípőre tette a kezeit, és valahogy tőle idegen pózba tette a lábait. A ruhája is teljesen más volt, mint amiket viselni szokott... egy hatalmas sarkú csizmában volt, miniszoknyában, meg egy fekete blúzban. - Te tényleg nagyon idegesítő vagy... - mért végig engem hasonlóan.
- Tudod mit Elena? Jó szünetet - fordítottam neki hátat.
- Várj! Én csak próbálok a barátnőd lenni... - kapott a karom után.
Ahogy hozzámért, kaptam is egy látomást.
"Oh, Damon nem is tudod milyen jó újra itt lenni. - mondta Elena és megcsókolta Damon-t." Nem...!
- Szedd le rólam a mancsod, és felelj egy kérdésemre. Ki a nyavalya vagy te?
 Kaptam egy vérbeli dög vigyort.
- Na látod... tudsz te, ha akarsz... - mosolygott.
- Felelj a kérdésemre! - dühödtem be.
- Hivatalosan még nem találkoztunk. A nevem Katherine.